Bikaviadal - Verónica

Szemből végzett mozdulat, melynek során a torreádor az állat vászonhoz érkezésekor, mozdulatlan lábakkal, vagy jobbra vagy balra előrehelyezi a capotét és így engedi el az állatot maga mellett. Elvégzése során a matador két kézzel fogja meg a vásznat, buzdítja az állatot a támadásra, előre helyezi a capotét és hátralép az ellentétes lábával. Ezután előrelép azzal a lábával, amellyel az előbb hátra lépett, és felkészül egy újabb Veronicára. Ez az egyik leggyakoribb mozdulat, amely egyik viadalról sem hiányozhat. A Veronica sorozatokat általában Media Veronicával szokták befejezni.
A spanyol torreádor, Joaquín Rodríguez "Costillares" nevéhez fűződik és arról a nőről nevezte el a mozdulatot, aki az Új Testamentumban Jézus arcáról letörölte a vért a keresztúton. Ez a név abból következett, hogy a torreádor a bika érkezésekor pont az állat arcának a közepéhez helyezi a vásznat.

Morante Alberto de Jesús és a Verónica

A torreádor, Santi Ortíz, így beszél a Veronicáról:
"A Veronica ma megkövetel bizonyos fokú tisztaságot, esztétikát és technikát, ami nehézzé teszi a mozdulat megvalósítását. Abból áll, hogy a torreádor kissé ferde szögben hívja a bikát, a testsúlyt a támadás oldalával ellentétes lábára helyezi, mialatt a másikkal hátra lép, kissé ferdén és szemben tartva a capotét, miközben a támadott oldaltól messzebb eső kéz kissé lejjebb eresztve a másiknál. Ebben a helyzetben várja a bikát, és ha szükséges egy közeledő-tovolodó mozdulatot végez, anélkül, hogy területet veszítene, egészen addig, amíg a bika meg nem indul felé. Miután ezt elérte, előretolja az oldalra helyezett kezét, miközben a lábát az ellenkező oldalra, majd a belső kezét visszahúzza és leereszti egy mozdulattal, mely követi az állat elhaladási irányát. A veronica még mélyebb hatást nyújt, ha minkét kéz kissé lejjebb van eresztve az elvégzése során. Így jobban aláveti magát, de rövidebb lesz az elhaladás pillanata. Ezért tanácsosabb az első mozdulatoknál felemelni a kívülre eső kezet a mozdulat befejezésének a pillanatában, hogy hosszabb legyen az elhaladási idő vagy a kapzsi bikák esetében, akik rövidre fogják a távolságot, illetve azoknál, amelyeknél tanácsos lépéseket veszíteni (mindig előrehaladtában), minden mozdulat után (helyet adni neki), hogy folytatni lehessen a veronicácat, anélkül, hogy a matadort megtámadja vagy bajba keverje magát. Szintén nem tanácsos leengedett karokat alkalmazni, azoknál az állatoknál, akik erejük hiányában szenvednek, vagy amelyeknél félmagasságba kell helyezni a capotét, hogy segítsék őket és aránylag magas karokkal kell befejezni, hogy ne fárasszák ki túlságosan. A Veronica egy olyan mozdulat, amely megköveteli az ütemet. Összezárt lábakkal megvalósítani nem Verónica (mint azt egyesek hiszik) és "lance a pies juntos"-nak, azaz összezárt lábakkal megvalósított mozdulatnak kellene nevezni.
A tisztaságának megtartása érdekében szintén megkívánja, hogy a támadási oldallal ellentétes láb nyugalomban maradjon és a másik legyen az, amelyikkel előrelép. Ha fordítva van és a támadási oldalnak megfelelő láb az, amelyik nem mozdul és a másikkal lép hátra, a mozdulat könnyűvé válik és veszít az értékéből. Nagyon gyakran látunk manapság az arénában olyan rajongókat, akik hozzáértőnek és igényesnek hiszik magukat és a hátra lépett Veronicáért lelkesednek, főleg, ha azt művészi tekintélynek örvendő torreádor valósítja meg. Néha hátra kell lépni, ez a bikáktól függ, de ebben az esetben semmi ok nincs a lelkesedésre."