| Üdvözöllek az oldalon!
A
bikaviadal a legvitatottabb szórakozások egyike. Ez az oldal a bikaviadal
kedvelői számára jött létre, kérlek, ha te nem vagy az, vagy elítéled
ezt a rituálét, akkor kérlek ne látogasd az oldalamat.
"A
halál minden országban befejezés. Jön, és függöny legördül.
Spanyolországban nem. Spanyolországban széthúzzák a függönyt. Nálunk
sokan haláluk napjáig élnek a négy fal között, s csak akkor viszik ki
őket a napra. Spanyolországban a halott holtan is sokkal élőbb, mint a
világ bármely más táján: arcéle metsző, mint a borotva éle...
Spanyolországban
(mint a keleti országokban, ahol a tánc vallásos kifejező eszköz) a
duende korlátlan teret talál magának a cádizi táncosnők testében -
Martialis dicsérte őket -, az énekesek mellében, akiket Juvenalis
dicsért, és a bikaviadalok egész liturgiájában, ebben a valóságos
vallási drámában, ahol ugyanúgy, mint a mesében, imádnak és feláldoznak
egy istent.
Úgy
tetszik, mintha a klasszikus világból minden duende összesereglene e
tökéletes ünnepi játékokon. Egy nép kulturája és roppant érzékenysége
testesül itt meg. A bikaviadal felszínre hozza az emberben rejlő
legnemesebb haragot, a legmélyebb keserűséget, a legtisztább sírást. Sem
a spanyol tánc, sem a bikaviadal nem szórakozás. A duende vállalja a
feladatot, hogy a dráma eszközével okozzon szenvedést - eszközei élő
formák -, és előkészíti az utat a környező valóságtól való
meneküléshez."
/F. G. Lorca: A duende/
Miguel Hernández
A HALÁL
A halál, telve önnön végzetének sebével és szarvával, bikabőrbe bújva csap ki a fényes legelőre, hol torreádorok szíve az étek.
A szeretettől - amiért, mi élet tűzhányó-bődüléssel, páragőzbe burkolózik s lángot vet, öldökölve közben a békés jó pásztori népet.
Legelj hát, éhező szerelmes állat, szívemen, e tragikus fű-vetésen, ha nem veted meg rostja fanyar ízét.
Engem is úgy gyötör minden-iránt-vad szerelem, mint téged,s a nagy egészben nemlétet-öltő szívem úgy esik szét.
| |