A mexikói Pepe Ortíz alkalmazta először 1929-ben, mely a Tapatía verziója. A torreádor az aréna közepén helyezkedik el, majd buzdítja a bikát a támadásra, miközben a két kézzel megfogott capotét a háta mögé helyezi, majd amikor az állat odaér kifeszíti a vásznat, és a bika elhaladási irányával ellentétesen megfordul, így az állat a háta mögött halad el. Mindezt lépkedve hajtja végre a matador. Kezdetben Guadalupana-nak nevezték, Kolumbiában Cacerinának hívják (Pepe Cáceres tiszteletére, aki gyakran alkalmazta), Spanyolországban Victoriano Valencia alklamazta először, aki a Roger családból származott, ezért az ő tiszteletére Rogerina névre keresztelték. Arra is használták a mozdulatot, hogy a lóhoz odacsalogassák vagy éppen elcsalogassák onnét az állatot. A spanyol Julio Robles volt a nagy specialistája. A guadalupana nagyon látványos és elegáns mozdulat.
