Üdvözöllek az oldalon!

A bikaviadal a legvitatottabb szórakozások egyike. Ez az oldal a bikaviadal kedvelői számára jött létre, kérlek, ha te nem vagy az, vagy elítéled ezt a rituálét, akkor kérlek ne látogasd az oldalamat.

"A halál minden országban befejezés. Jön, és függöny legördül. Spanyolországban nem. Spanyolországban széthúzzák a függönyt. Nálunk sokan haláluk napjáig élnek a négy fal között, s csak akkor viszik ki őket a napra. Spanyolországban a halott holtan is sokkal élőbb, mint a világ bármely más táján: arcéle metsző, mint a borotva éle...

Spanyolországban (mint a keleti országokban, ahol a tánc vallásos kifejező eszköz) a duende korlátlan teret talál magának a cádizi táncosnők testében - Martialis dicsérte őket -, az énekesek mellében, akiket Juvenalis dicsért, és a bikaviadalok egész liturgiájában, ebben a valóságos vallási drámában, ahol ugyanúgy, mint a mesében, imádnak és feláldoznak egy istent.

Úgy tetszik, mintha a klasszikus világból minden duende összesereglene e tökéletes ünnepi játékokon. Egy nép kulturája és roppant érzékenysége testesül itt meg. A bikaviadal felszínre hozza az emberben rejlő legnemesebb haragot, a legmélyebb keserűséget, a legtisztább sírást. Sem a spanyol tánc, sem a bikaviadal nem szórakozás. A duende vállalja a feladatot, hogy a dráma eszközével okozzon szenvedést - eszközei élő formák -, és előkészíti az utat a környező valóságtól való meneküléshez."

/F. G. Lorca: A duende/

Miguel Hernández

A HALÁL

A halál, telve önnön végzetének
sebével és szarvával, bikabőrbe
bújva csap ki a fényes legelőre,
hol torreádorok szíve az étek.

A szeretettől - amiért, mi élet
tűzhányó-bődüléssel, páragőzbe
burkolózik s lángot vet, öldökölve
közben a békés jó pásztori népet.

Legelj hát, éhező szerelmes állat,
szívemen, e tragikus fű-vetésen,
ha nem veted meg rostja fanyar ízét.

Engem is úgy gyötör minden-iránt-vad
szerelem, mint téged,s a nagy egészben
nemlétet-öltő szívem úgy esik szét.